Alex a hálószobája felé vette az utat. Lassan haladt, úgy tűnt erősen gondolkodik valamin. Szemei előtt több minden is lepergett: az a pillanat, amikor elkapta a lázadót, és amikor az ura elé viteti. Ezt követően mindent parancs szerint teljesít. A fejében visszhangzott a következő, megvetéssel teli mondat: Verd agyon! Ő pedig úgy is tett, ahogy a nagyúr parancsolta. Mikor arca már több sebtől is vérzett megállt. Egy embert látott, egy magatehetetlen embert. Két tekintetet érzett magán: egy szörnyülködőt és egy olyat, ami úszik a boldogságban a látottak után. Az egyik Will volt, a másik a vezér.

Lassan eleresztette a félholtra vert férfit. A kezeire nézett, majd Williamre. A férfi lesütötte a szemét, és megmarkolta botjának végét. Ismerte öccsét, és tudta mi jár a fejében. Tudta, hogy az a férfi, akit most ver, az miatta szenved. William ugyanis egy ideje lázad ura ellen. Ő volt a lázadók titkos vezetője. Ő volt az egésznek kiötlője. De ő nem volt képes elárulni Williamet. Nem értett vele egyet, de mivel a testvére volt, nem lépett. Inkább figyelte, mindig a nyomában volt. Kíváncsian követte, hogy rájöjjön, miért lázad, hiszen a kormány megad a népnek és neki is mindent, ami szükséges. Ráadásul a zöld energia felfedezését követően semmiben nem lesz hiánya senkinek. Nem látta át öccse gondolatait. Azt hitte ismeri, de valahogy mégsem. A végére akart járni a dolognak, így bekameráztatta a szobáját. 

Mikor a szobájába ért, bekapcsolta számítógépét és felvette a kapcsolatot a kamerákkal. Amint kiélesedett a kép meglátta az öccsét, ahogy a bőrfoteljében ült, miközben Zenobioval beszélgetett és rágyújtott a pipájára. Különös volt neki, hogy az öccse a nagyúr hangjával beszélget. Nem voltak barátok, sőt, alig kommunikáltak. A mikrofonokat felerősítette, és koncentrálni kezdett a mondottakra:

- Túl kockázatos! Most, hogy lelepleződött egy emberünk, csak jobban figyelnek az őrök. Szerintem mára bátyád is gyanakszik ránk. Halasszuk el az egészet! -javasolta Zenobio.
- Ha most nem cselekszünk, akkor még nagyobb baj történhet. Az embereim jelentették, hogy a tegnap Zed Richardson felesége életét vesztette a zöld energiával való kísérletezés közben. Akármit is fejlesztenek ki, nem vagyok biztos benne, hogy boldogságot jelent majd nekünk.
- Gondolod, hogy van elég bizonyíték ellene? 
- Szerinted nem elég ez? -ekkor letette a pipáját, és kihúzott egy tekercset az íróasztala eldugott fiókjából - A Terv másolata... ami szerint az egész bolygó halálra van ítélve. A zöld energia kifejlesztését követően megkezdődik a termelés. Miután eleget készítettek, megindul az emberek tömeges kivégzése. Nekik csak arra kellünk, hogy kifejlesszük a zöldet! Sőt, olvastam még borzasztóbbat is, de az nem tudom lehetséges-e...
- Inkább ne beszélj róla. Nem is akarom hallani -sóhajtotta Zenobio - Tehát, akkor... mi legyen?
- Holnap a beszéd helyett lázítani fogunk. Az emberünket pedig megvédjük... Nem végezhetik ki.

Ekkor kinyílt az ajtó, és egy harmadik személy is csatlakozott hozzájuk. Hosszú, fekete haja egészen a fenekéig ért, mandulavágású szemei boldogan csillantak meg, amikor William rápillantott:
- Noriko! - pattant fel, majd megölelte és megcsókolta a nőt.

Alex megvakarta a fejét, és hunyorogva a közelebb húzódott a monitorhoz. Tudta, hogy Noriko és az öccse jóban vannak, de azt nem, hogy szeretik is egymást. Kezdte egyre jobban érdekelni öccsének minden egyes lépése. Főleg a holnapot illetően... most, hogy hallotta, hogy mire készülnek Zenobioval, el kellett döntse, kinek az oldalára áll.

- Will-san -szólalt meg Noriko csilingelő hangon - Híreket hoztam neked... és innentől Alex számára ismeretlen nyelven beszélt. 
- Fenének nem tudok japánul... -morgolódott Alex, majd elhúzta a száját. Akkor vált gyanússá a helyzet, amikor William pontosan a kamerába bámult. Talán a kis japánka rájött, hogy megfigyelik?
- Arigatou, Noriko-chan - köszönte meg Will, majd felnézett a kamerába, és így szólt: Alex... tudom, hogy itt vagy. Gyere le, megbeszélünk mindent.

Alex nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Lecsukta a notebookját, és laza cuccokban elindult testvére szobájába... természetesen lézerfegyverével a kezében. A folyosó halványan volt kivilágítva, éjfél után mindig lejjebb viszik a fényerőt. Nyugodtan, teljesen higgadtan érkezett meg William ajtaja elé. 

Kopogott. Ezt követően hallotta, hogy William szól, hogy bejöhet, majd egy laza mozdulattal rájuk fogta a fegyverét:
- Lebuktam, de ti is. Ti vagytok az egész lázadásos dolog mögött! Szerencsétlen banda!
- Ahelyett, hogy hűséges kutyát játszod... kerülj beljebb és hallgass végig minket! - szusszantotta William, miközben átkarolta Noriko derekát. 
- Fáradt vagyok bármit is meghallgatni! Kifelé, megyünk a sittre!
- És ha azt mondom, hogy mindannyiunk sorsa megvan írva a Tervben? És a kivégezendők listájára kerültél? Velem együtt? He?

Alex döbbenten nézett végig a három emberen a szobában. Már bizonytalanabbul tartotta a lézerpisztolyt a kezében.
- Miről beszélsz?
- Ha bejössz és leteszed a fegyvert, mindent elmondok. Sőt, ha te is csatlakozol, az nekünk csak jó. Mi több, te lehetnél a vezetőnk.
- Én? -döbbent le Alex - De hiszen... te találtad ki az egészet.
- De én nem vagyok vezéregyéniség. Én csak egy tanácsadó vagyok. Az emberek szívesebben hallgatnak egy erős emberre, mint egy egyszerű, mezei tanácsadóra. Te harcos vagy... tuti menne.

Alex leemelte a fegyverét, majd becsukta az ajtót. Gyanúsan méregette a bent ülőket, majd leült. Nyelt egy nagyot, majd Williamre nézett:
- Szóval, akkor mi is ez a terv, vagy mi?
- A főnökünk Bibliája, vagy ha tetszik forgatókönyve. Kiválasztott minket, az ember faj fejlettebb változatát, hogy kifejlesszen velünk egy különleges energiát. Tudta, hogy nekünk megvan ehhez az eszünk. Tudta, hogy majd mi, ezt megcsináljuk neki. A főnökünk, nem ember. Csak emberi testet öltött...
- Akkor mégis melyik faj szülötte?
- Azt nem tudod én sem. Ahhoz a mi kis főnökünk túlságosan is rejtelmes. Viszont ha holnap leleplezzük, akkor mindenre fény derül.
- De nekem ez az egész nem stimmel. Miért akarna kifejleszteni velünk egy energiát, és utána megölni minket?
- Mert eredetileg lusta. Viszont nem buta. Úgy tesz, mintha itt mindenki szabad lenne, holott mi mind rabszolgák vagyunk. Csak épp kapunk fizetést... de minek mindez, ha lehet 2-3 év múlva kinyír mindenkit... csakhogy az ő faja uralja majd a galaxist - támaszkodott a botjára Will, majd a két kék szempár találkozott - Látod Alex... milyen vakok voltunk évekig?
- Nehezen hiszem el... azt hittem, hogy a jó mellett állok, egy... olyan ember mellett, aki segíteni akar nekünk.
- De valójában csak lenéz, és használ téged - egészítette ki Zenobio- Ezért kell minél előbb cselekednünk.

Alex hallgatott. Körülbelül fél percig csak nézett maga elé, majd érezte, hogy William vállon veregeti.
- Velünk, vagy ellenünk, testvér? Mert ha ellenünk - odatartotta mindkét kezét - Akkor vitess el! 
Alex ránézett a kezekre, majd vissza Will arcára. Ezután gondolkozás nélkül megölelte testvérét.
- Nem, William Smith. Mától fogva veletek vagyok...

William elmosolyodott, majd halkan így szólt bátyja hátát veregetve:
- Isten hozott, testvérem... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.