Alex a robbanás irányába fordult. Nem kellett távcső ahhoz, hogy meglássa azt, amit Anne is. Egy hatalmas, neon zöld rakétaszerűség vált láthatóvá a romok között. Ahogy a fények ráestek már lehetett is tudni... 

Ez egy Deadon Űrhajó... 

Alex nem tehette meg, hogy csapatait az űrhajó felé küldje, hiszen így is túlerő ellen harcoltak. Az Elit II-es csapatok csatlakozásával pedig elég komoly hátrányba kerültek. Ám ennek a halvány gondolata is elpárolgott, amikor az űrhajó beindult. Ezzel párhuzamosan robbant fel a Deadon gyár is... ami szintén nem volt könnyű dió:

Zed és Ludmilla gyors lépésekben haladtak a reaktor felé. Lépteik akkor gyorsultak leginkább, amikor leadták a vörös riadót. A gyárban található összes katona Zedet kezdte keresni. 
- Sietnünk kell Ludmilla - ragadta karon a nőt, majd levágták az utat.
- Túl sokan vannak Zed, el fognak kapni minket!
- Mindig is utáltam a pesszimizmusodat! - mondta Zed, majd a reaktor vezérlő termébe lépett, lézerfegyverét a személyzetre fogva - Mindenki menjen innen kifelé! Mentsék az életüket, mert egy egész percük van arra, hogy kimeneküljenek! -kiáltota Zed, majd arrébb lökve a reaktor irányítóját pötyögni kezdett a számítógépen. Az ujjai úgy táncoltak a billentyűzeten, mint aki kiskora óta csak gépekkel foglalkozik. Az előtte lévő hatalmas képernyőn egy nagy vörös felirat jelent meg egy percről visszaszámolva.

- És most hogyan tovább?! -ordította Ludmilla.
Zed pontosan tudta az utat. A reaktor vezérlőjét elhagyva, mint aki remekül ismeri a gyár útvesztőit rohant a vészkijárat felé. Mivel nem a terv szerint cselekedett, ezért nagyon gyorsan kellett kirohanniuk. Hála a férfi gyors észjárásának sikerült időben kirohanni az épületből... kisebb-nagyobb karcolások árán. 

Azonban, mikor kiértek, látták, ennek még közel sincs vége. A törmelékektől poros fiatal kutatók szájukat tátva figyelték, ahogy a gigászi deadon borítású űrhajó felszáll. Zed tudta ez mit jelent: ezt a csatát lehet megnyerték, de háborút még nem... Az űrhajó nem szándékozott támadni, hanem csak szállt és szállt felfelé...

Az Elit csapatok az űrhajó láttán tudták, a vezetőség magukra hagyta őket... és mivel a vezető nem adott ki több parancsot, önként tették le a fegyvert a lázadók csapata előtt. Alex nem értette... fölényes túlerőben voltak, de felhagytak az ostrommal. Mégis mi vezette a kormányt erre a lépésre? 

Anne ekkor érkezett meg X-Crosson. Nem gondolkodott sokat, azonnal Alexhez futott, és megölelte őt. A páros nem szólt semmit sem, hiszen pontosan tudták mi jár a másik fejében. Ez a győzelem csak rövid időre szólt, és tudták, hogy fel kell készüljenek a visszavágóra. Alex megpuszilta felesége homlokát, majd lassan elengedte őt.
- Mennem kell intézkedni. Addig menj haza, és feküdj le!
- Na de... megyek én is...
- Nem Anne... így is túl sokat engedtem meg neked. 
- Mire gondolsz?
- Zed elmondta nekem, mielőtt elindult... - suttogta a férfi, majd lágyan megsimogatta a nő hasát.

Anne felnézett Alexre, majd bólintott:
- Sajnálom, hogy nem mondtam el előbb. De úgy éreztem, hogy muszáj kivennem a részem ebből.
- Tudom... de innentől fogva nem foglak bevetésre engedni. Ez volt az utolsó addig, amíg a baba meg nem születik -jelentette ki szigorúan Alex, majd megölelte Annet - Szóval, menj szépen a bázisra, és pihenj. Amint végeztem, megyek én is. Sok dolgom van még -engedte el lassan ismételten, majd elindult a katonák felé.

Anne nem mert ellentmondani. Tudta ő is, hogy sokat kockáztatott így is, és most a kicsivel és magával kell törődnie. Az a katona, aki megmentette jelentkezett, hogy hazaviszi. A nő elmosolyodott, és az X-Crossra ülve távozott a helyszínről.

Zed csak órákkal később érkezett meg a bázisra újdonsült társával. Ludmilla érdeklődve szemlélte a bázis minden egyes négyzetcentiméterét. Lenyűgözte az egyszerű, de mégis erős építmény. 
- Hihetetlen, hogy mennyire felkészültek voltatok ti lázadók. 
- Azok... de azt hiszem továbbra is azoknak kell maradnunk.
- Azt hiszem, izgalmas életem lesz melletted... és ki tudom verni a fejedből a halott feleségedet.

Zed nagyot sóhajtott, majd benyitott az orvosi szobába. Nem kívánt reagálni az imént mondottakra, csak annyit tudott: az bizony nagyon nem lesz könnyű dolog. Némán besétált, majd Ludmillára pillantott:
- Kérlek ülj le, ellátom a sérüléseid. 
A nő vigyorogva leült a férfi elé, és hagyta, hogy az testét végigpásztázva kösse be sebeit. 

A súlyos sérültekkel a kórházban foglalkoztak. Alex egyenként látogatta végig a sebesülteket és biztosította embereit a jelenlegi biztonságról. Természetesen nem titkolta előlük, hogy a háború még nem ért véget. Terve azonban más volt... nem akarta, hogy a kormány megerősödve visszatérjen... meg kell keresni a kormány ideiglenes lakhelyét, és elpusztítani őket, minél előbb...

***

A romok eltakarítása már másnap megkezdődött. Több százan igyekeztek a házak, terek, szobrok romjait eltakarítani. A város úgy festett, mintha a világvége szele söpört volna végig. Mindenhol holttestek, melyeket hamu és kövek borítottak. A fák kidőltek, az utak megrongálódtak, egy pontos és gyors terv kellett a város újjáépítésére. Alex mérnökeit bízta meg a város újjáépítésével. Nem hagyhatta a várost ilyen állapotban. Tervei szerint csak egyszer lesz a város újjáépítve, és ezt a tervét a kupaktanácsával is megosztotta:

- A kormány gyáva módon elmenekült remekül védett Deadonhajóján. De mi nem engedjük, hogy megerősödjenek. Ki kell derítenünk hova mentek, és meg kell akadályoznunk, hogy sokadmagukkal visszatérjenek -jelentette ki Alex.
- Na de Alex, mégis hogyan szerezzünk embereket? Gondolod, hogy lenne bárki is, aki szövetséget kötne velünk? -kérdezte Zed.
- Nagyon jó kérdés Zed. De erre is megvan az ötletem...
- Mit forgatsz a fejedben cimbora? -kérdezett ismét a kutató.
- Nagyon egyszerű, barátom -mondta Alex, majd megnyomott egy gombot, és egy holografikus ábrán megjelent a Wallanga bolygó.
Zednek tátva maradt a szája döbbenettől:
- Alex... te egy zseni vagy...
- Nem vagyok az Zed. Csak épp tudom, kik azok akik segíteni fognak. Csak ki kell őket szabadítani......

VÉGE - FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.