Emlékek

2010.05.19. 01:02

A novellát ihlette: Vad Fruttik - Nekem senkim sincsen

Egy fiatal, egyetemista srác állt a külvárosi buszmegállóban, oldalán egy barna táskával, tele jegyzetekkel. A helyijáratra várt, közben egy galaxist ábrázoló sci-fi regényt olvasott. Ismerős érzés fogta el, miközben ezt a könyvet lapozgatta. Maga sem tudta miért, igyekezett elhessegetni maga elől a furcsa gondolatokat. 

A szembe lévő buszmegállóra egy pillanatra. A száraz, őszi faleveleket hordani kezdi a járdán a szél. Minden olyan ismerős volt egy másodpercre. A könyv... a buszmegálló... Gondolatmenetének a busz vetett véget, ahogy a megállóba fordult. A srác megrázta a fejét, majd elővette bérletét, bemutatta a buszsofőrnek, majd leült az egyik üres helyre.

***

Aznap buli tartottak a kollégium alsó szintjén. Az egyetemista fiú főszervezőként tevékenykedett és egy kitűzőt tett a baljára melyre becenevét firkálta: Will.

A legjobb barátja, a DJ beüzemelte a hangszórókat, felszerelte a piros és zöld fényszórókat, majd tett egy gyors mikrofonpróbát. Will ellenőrizte, hogy minden a helyén van-e. Miután minden a helyére került, a vendégeket beengedték, és kezdetét vette a fergeteges koli buli.

Amint a sok fiú és lány beömlött a kis helyiségbe, kis idő alatt fülledt lett a levegő, és az elfogyasztott alkohol mennyisége csak növelte a kábulatot. Will oldalról figyelte az eseményeket. Nézte az egymáshoz simuló női és férfi testeket, a fények játékát a kerekded női alakokon és a csókolózó, bódult párokat. Ahogy itta a whiskey kólákat, úgy kezdett egyre merészebb lenni. Arcára sokat mondó mosoly került, ahogy a lányokat méregette. Milyet válasszon? Vékonyat, nőieset? Úgy döntött, hogy ahogy esik, úgy puffan. Elindult a tömegbe, és belekarolt egy lányba. Az megfordult, és meglepetten Will kék szemeibe nézett. A csaj látva a srác határozottságát, hagyott a csábításnak, és táncolni kezdett Willel. 

Will végigmérte kiszemeltjét. Keze a lány derekán pihent egy ideig, majd végigsimította az oldalát, a hátát és szenvedélyesen a hajába túrt. Párja lehunyta egy pillantra a szemeit, majd testével Willhez simult. Innentől nem volt visszaút. A részeg Will tüzes csókkal folytatta ismerkedésüket mialatt keze megállapodott a csaj fenekén. A fények, a zene, az alkohol mind rásegítettek a vad, szenvedélyes románc kiteljesedésébe.

A gondok akkor kezdődtek, amikor Willnek fájni kezdett a feje. Elnézést kért a táncpartnerétől, majd kiment a friss levegőre. Kint eleredt az eső, csak páran ácsorogtak kint egy cigi erejéig. Will a távolba nézett. Szíve hevesen verni kezdett, és eszébe jutott a délutáni ismerős érzés. Felszaladt a lépcsőn, egyenesen a szobájáig, majd kezébe vette a sci-fi regényt. Nézte a borítóját egy ideig, majd felpattant és úgy, ahogy volt, futva a buszmegálló felé indult.

Akkor már zuhogott az eső. Úgy rohant, hogy észre sem vette, hogy pocsolyába lép. Kezében erősen szorította a kemény borítású könyvet. Jó negyed órás útjába került, mire a buszmegállóba ért. Várójának üvege törött, fém váza meghajlott volt. Kezét lassan végighúzta rajta, majd földre pillantott. Fejfájása tovább erősödött, szédülni kezdett, és térdre rogyott.

- Lea... - suttogta halkan.

Hirtelen mindenre emlékezni kezdett...

1 éve történt... könyvesboltban voltak. Akkor vették meg azt a könyvet, amit most a kezében tart. Lea ajánlotta neki, és felét ki is fizette. Ahogy kocsiba száltak, úgy indultak jókedvvel hazafelé a sötétségben. Zenét hallgattak közben, Lea boldogan énekelt, és mutogatott. Will nevetett rajta, odahajolt Leahoz, és adott neki egy puszit. 

Ez a csók volt a végzetük. Will rosszul kanyarodott, és nekirohant teljes erővel a szembe jövő busznak...

Lea ott halt meg mellette... úgy, hogy ő eszméletét vesztette, és amnéziába esett.

Most azonban minden eszébe jutott... a könyv, az út hazafelé, és a végzetes kanyar, amit tett...

Némán meredt a távolba. Most érezte azt, amint 1 éve kellett érezzen: fájdalmat és ürességet. A könyv kiesett a kezéből... egyedül volt... nagyon egyedül... egyedül az esőben ott, ahol elvesztette azt a valakit, akit a legjobban szeretett...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://uvegszilankok.blog.hu/api/trackback/id/tr402014435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása