Anne az új karját próbálgatta éppen, amikor felébredt az altatásból. Sajnálta, hogy elvesztette jobb kézfejét, de tudta, hogy a háború áldozatokkal jár, és ha csak ez az ára annak, hogy a háború az ő győzelmüket hozza, akkor boldogan adná oda az életét is. 

Ahogy mozgatta az ujjait, úgy mozogtak az agyában is a gondolatok. Lassan és kimérten... érezte, hogy a végső küzdelemhez érkeztek, és nem mindegy, hogy miképpen lépnek majd. Mindent úgy képzelt el, mint egy sakk játszmát és egyet biztosan tudott: a kormány vezére kíméletlen játékos, ahol tud lép és üt.

- Üdvözlöm, Laramae Jones... vagy hívjam inkább 12-esnek? Nagyon örülök, hogy belement ebbe a partyba. Azt hiszem itt az ideje, hogy komolyan neki is lássunk a csatának, nemde? -kérdezte Anne gondolataiban a vezető, majd elvigyorodott.
A szobában, amiben ültek sötétség volt. Csak egy reflektor világított a helyiség közepén álló asztalra. A sakk bábuk mind a helyükön voltak, a fekete oldalon a kormány vezetője foglalt helyet.
- Efelől nincs kétségem, sir. De tudnia kell, hogy bármennyire is kegyetlen játékos, én átlátok a taktikáján.
- Nem olyan biztos az, Laramae... lássuk csak, hogy kezd!
Laramae leült a helyére, majd rövidebb gondolkozás után megfogta a huszárt, és lépett vele...

- Zed... -szólt Anne, majd a férfire nézett.
- Tessék, Anne? -nézett rá kíváncsian a tudós, majd odasétált mellé.
- Fogd az embereid, és kutasd fel a deadon labort. Van egy olyan érzésem, hogy te sejted, hogy apád hol kutat.

Zed felsóhajtott. Nem igazán akart apjáról hallani, akivel évekig kutatott a kormány oldalán, és fejlesztette a deadont és különféle vegyszereket, gyógyszereket és mérgeket. Szégyellt róla beszélni vagy hallani is. Egy ideig lesütötte a szemeit, majd felnézett Annere.
- Rendben... megteszek minden tőlem telhetőt. 
- Ha fellelted a labort, semmisítsd meg. Nem készülhet több deadon. Ez az anyag az, ami megrontott minket, így ennek el is kell tűnnie. 
- Igazad van -bólintott lassan Zed - Amint összeszedtem elég embert, indulok is. 
- Helyes... tudom, hogy benned bízhatok -halványan elmosolyodott, majd felemelte új kezét - Köszönöm az új kezemet.
- Nincs mit, Anne... ja és kérlek, amit mondtam, arra nagyon vigyázz... egy rossz mozdulat, és vége.
- Tudom, Zed. Mint nő, tisztában vagyok azzal, mint vállalok ebben az állapotban. 
- Vigyázz akkor... - mondta szelíden a férfi, majd intett, és kilépett a teremből.

Anne nem gondolkozott ezután sokáig. Az első lépést megtette, ezután a hadsereg megindítása volt a cél. Felállt a helyéről, majd lassan kisétált ő is a gyengélkedőből. Meglepetésére Alex állt előtte, aki minden szó nélkül átölelte a nőt. Ebben az ölelésben benne volt minden: szerelem, aggodalom és védelem...
- Ugye tudod, hogy mi következik? -kérdezte Alex, majd Anne szemeibe nézett.
- Tudom... készen is állok rá! -jelentette ki Anne, majd új kezével felkapott egy lézerpuskát.
- Látom ismét a régi vagy... -mosolygott Alex, majd megpuszilta Anne homlokát - Láttam elküldted bevetésre Zedet. Csak nem a laborba küldted?
- Pontosan oda Alex. Tudom, hogy Zed sejti, hol lapul az a labor és az apja. Ha az a labor megszűnik, akkor oda a deadon gyártás. 
- Jó lépés volt... bízom Zedben, hogy végigviszi a küldetést - bólintott Alex, majd közölte a további híreket Anne-el - A hadseregünk megindult. Két oldalról támadunk... a hadseregek majd egy bizonyos ponton egyesülnek, remélem elegen leszünk ahhoz, hogy megbénítsuk őket.
- Ha nem is vagyunk annyian, mint ők, biztos lelkesebbek és bátrabbak vagyunk náluk. Elintézzük őket... Mi még a terved?
- Kicsalogatni a fészkéből a kormány vezetőjét. Nagyon befészkelte magát a Zuru toronyba, pedig azt hiszem jót tenne neki egy kis deadonnal átitatott levegő...
- Azt majd én megcsinálom. Te inkább menj, és vezesd a sereget! Én Zenobioval nekimegyek a toronynak.
- Ez is remek ötlet -nyugtázta Alex, majd elgondolkozott - Lehet tényleg nekem kéne inkább a sereget vezetnem.
- Én ebben biztos vagyok -mondta Anne, mad megpuszilta Alex ajkait - Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz olyan hosszú ez a csata, mint amilyennek vártuk.
- Nem, de annál keményebb... - válaszolta Alex, majd megfogta Anne kezeit -  Vigyázz magadra...
- Te is... - azzal ismét megölelték egymást. Szívesen maradtak volna így még egy jó darabig, de az idő sürgetett. Lassan elengedték egymást, és a folyosón különböző irányba indultak meg.

Anne útközben a fegyvertárba futott. Felfegyverezte magát, fejére piros lézer biztos szemüveget húzott, melyhez külön rádió is járt. Ezen keresztül üzent Zenobionak, aki a bázis egyik fülkéjében várta a további parancsot. 
- Zenobio! Itt Anne! Gyere le a nagy garázsba, indulunk az X- Crossokkal egy kis kirándulásra a Zuru toronyhoz!
- Értettem Anne, azonnal lent leszek!
- Vettem! - azzal Anne kesztyűt húzott. Érezte, hogyha a Zuru torony közelébe megy, akkor találkozni fog Persephonéval, aki a kormány vezetőjének felesége és testőre. Tudta, hogy nem kerülheti el az újabb találkozást nővérével, akit elvileg cserben hagyott évekkel ezelőtt. Tudta azt is, hogy kettejük testvéri kapcsolatának sincs jövője...

Ahogy készülődött, úgy voltak egyre keszekuszábbnak az elkövetkezendő órák a fejében. Nagyon nem látta a végét a csatának, de azt tudta, hogy nekik kell megnyerni, különben itt mindenki meghal a kormány embereink kívül. Amikor úgy ítélte meg, hogy elég fegyvert szerzett magának, és felszerelése is teljes volt, elhagyta a fegyvertárat és a nagy garázshoz vette útját.

Zenobio már ott várt rá, teljes fegyverzetben. A görög fiatalember tisztelgett Anne előtt, majd odadobott neki egy sisakot.
- Mire készüljek? Robbantgatásra, futásra, vagy céllövészetre?
- Egyszerre a háromra! -mondta Anne, majd felvette a sisakját - Ez itt már az utolsó csatánk Zeno...
- Remélem, hogy meg is nyerjük...
- Meg KELL! - azzal Anne nekiindult Zenobioval a Zuru torony felé, miközben agyában a királynő és a futó is lépett...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.