Alex, a lázadók bázisának újonnan épült tornyából tekintett a romos bolygóra. Az építkezések egy héttel a kormány deadon-űrhajón való távozása után kezdődtek el. Ezek előtt is akadt munka. A város utcáin szanaszéjjel hevertek a holttestek. Az egyetlen épen maradt kórház alig volt képes befogadni a több száz sérültet, melyek vagy a csatatéren vagy a városban szerezték sebeiket menekülés közben. A veszteség óriási volt, viszont a kormány, ha nem is tudni mennyi időre, de elmenekült.

A lázadók vezére tudta, hogy ez rövid időre szól és hogy a deadon háború még közel sem ért véget. Egyértelmű volt számára, hogy igaz, ezt a csatát megnyerték ugyan, de energiaforrás nélkül nem tudnak a zsarnok kormány után menni. A deadonhoz nem akartak nyúlni, főleg, hogy a gyárat teljesen megszüntették. Gyűlölte a zöld követ, azt, amely képes lett volna minden emberit kiirtani az emberek lelkében. Sajnos, már akadtak áldozatai, ilyen volt Persephoné is, Anne nővére, kinek halála nagyon megviselte a fiatal nőt. Tudták azonban mindketten, hogy más lehetőség nem volt. Persephoné már alapból halott volt, és csak a deadon tartotta életben. 

Zenobio holléte is kérdéses volt mindenki számára, de sokak szerint hősi halált halt a robbanás következtében. A katonák gyertyákat gyújtottak a tiszteletére, és egy üres koporsót temettek el a kijelölt sírjába. Zenobio hőssé vált mindenki szemében, annak ellenére, hogy a kormány tagjait nem tudta megölni. Alex azonban nem hitte el, hogy Zenobio meghalt. Keményebb fából faragták őt ahhoz, és ravaszabbnak hitte mindennél. Bízott benne, hogy Zeno él... és most is a lázadókat segíti. 

A hetek munkával teltek, a város újjáépítése hatalmas feladat volt, melyet Alex és mérnökei maguk felügyeltek. Az otthon nélkül maradt családok ideiglenesen bunkerekben, sátrakban voltak elszállásolva, élelmet pedig a lázadók katonái osztogattak nekik. A legközelebbi város, Tajgala - ami körülbelül 500 km-re feküdt a fővárostól - is küldetett élelmiszert és nyersanyagot a lerombolt városnak. A vonat, mely még deadonnal futott be az állomásra, vissza már nem tudott menni az energiaforrás hiányában.  Úgy festett, hogy a bolygónak új energiaforrásra van szüksége, ami legalább olyan tartós és hatékony, mint a deadon volt. Fenn állt azonban a veszélye annak, hogy az új energiaforrás is rossz kezekbe kerülhet, ha híre megy a galaxisban. Így Tajgala és a főváros tudósai teljes titokban álltak neki az új, mindennél jobb engergiaforrás kifejlesztéséhez. Azt azonban nem tudták megmondani, mennyi időbe fog ez telni. Zed szerintem legalább 2-3 hónap, mire mindent összerakva, színtiszta energiát tudjanak előállítani, amely nem káros az emberekre nézve. Az egyetlen ilyen energia a deadon volt eddig, és egyáltalán nem biztos, hogy újabbat képesek-e felfedezni.

Alex azonban nem várhatott arra, hogy a tudós csapat feltaláljon bármit is. Előre dolgozott. Méghozzá jóval előre. Barátaival valami igazán újat akartak alkotni ők is, mint a bolygó legjobb tudósai is. A munkálatok itt is a legnagyobb titokban zajlottak, sokan még a katonák közül sem léphettek a föld alatti műhelyekbe. Nagyon úgy festett a helyzet, hogy a munka legalább egy évig el fog tartani, ami komoly előnyt jelent a kormánynak. Viszont ha elég ügyesek, ügyesen fel tudnak készülni a következő nagy csatára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.