Alex továbbra is a vezető ülésen ült, mellette pedig Zed, aki folyamatosan tájékoztatta főnökét Anne hollétéről. Alex némán koncentrált, majd ahogy eleredt az eső, beindította az ablaktörlőt. Sose érezte ilyen nagynak a várost, mint most. Ebben a pillanatban olyan volt mint egy nagy labirintus, aminek se vége, se eleje. Mint egy robot követte egy ideig a Zed által diktált útvonalat. A levegő folyamatosan hűlt, miközben az eső lassan elállni látszott.
- Alex! A vasúthoz értek... kiveszik a járműből, és egy hypervonatba viszik...

Alex arca meg se rezdült. Egy pillanatnyi hallgatás után megállította a kocsit, majd Zedre nézett:
- Tudod mi következik most?
Zed arca egy kicsit kitorzult, majd nyelt egyet. Lassan bólogatott, majd kiszállt a kocsiból, őt követte Alex. A két férfi helyet cserélt, és mint egymás régi jó barátai ismerve a tervet indultak ismét útnak. Zed sóhajtott, majd a műszerfalra tekintett.
- Akkor készülj Alex... nem lesz egyszerű utunk -nyomogatta a gombokat Zed, majd egy a műszerfal teljesen átalakult és vele együtt a kocsi is áramvonalasabbá vált. 
- Na, most elválik, mit raktunk össze közösen, haver! - vigyorgott Zed, majd a komoly Alexre pillantott - Kész vagy?
Alex bólintott, majd előre mutatott, ezzel kiadva a parancsot az indulásra. Amint Zed elindult, a követőradart egy kis dobozba helyezte, majd az becsatlakozott a jármű "vérkeringésébe". 
- A vonat egy perce indult el Sangria irányába. Még nincs hyper módban, a csöveknek 5 perc kell, hogy felmelegedjenek -mondta Alex, majd előre figyelt.
- Vettem parancsnok. A legrövidebb úton megközelítjük a vasútvonalat. Ha elég gyorsak vagyunk két perc és elérjük.
Alex elégedetten bólintott, és még mindig előre figyelt. A köd, ami leszállt, egy ideig akadályozta őket az előrejutásban, de amint bemelegedtek a kocsi titkos alkatrészei, a ködön is simán átláttak. A város lassan véget érni látszott, helyette egy szürke, kopár vidék fogadta őket, melynek közepén futottak a sötét sínek. A legszélső sínen, egy fehér, fekete ablakos hypervonat suhant el. 
- Ott mennek! Kövesd őket Zed!
A srác bólintott, majd a vonat nyomába eredt. Ahogy taposta a pedált, úgy izzott fel a deadon a motorban. Alex közben tovább nyomogatta a gombokat a műszerfalon. A képernyőn megjelent a vonat teljes szerkezete, és egy rakás adat a jármű jelenlegi működéséről.
- Sok deadon cső van a motorban... a becslések szerint legalább 20db, ami elegendő lehet 1000 km hypersebességgel való befutására is. Mivel nekünk csak három darab csövünk van, ezzel kell gazdálkodnunk... 
- Nem lesz gond főnök... elkapjuk a tettest, és visszahozzuk Annet.
- Legyen igazad...
Alex a képernyőre pillantott, majd vissza Zedre.
- Izzanak a szálak Zed... a vonat gyorsulásra készül. 
Zed bólintott, majd egy tíz jegyű kód beütése után, a három deadoncső a kocsiban is izzásnak indult.
- Harminc másodperc és hypersebesség...
A vonat már láthatóan gyorsabb volt, mint a kocsi, és mikor a 20 száll teljesen beizzott, a vonat kerekei felemelkedtek, és sebessége az előző sokszorosára növekedett. 
Ezzel egy időben gyorsult fel Alexék kocsija is. 
- Juhúúúú! - mondta kicsit izgatott és ijedt arccal Zed, majd ahogy látta, hogy a sebességmérő milyen számot mutat, egy másodpercre becsukta a szemét.
- Rá kéne kapcsolódnunk a vonatra! Másképp nem tudunk bejutni -mondta Alex, majd e megfelelő alkalmat kereste a csatlakozáshoz.
- Mozgolódnak bent... cipelik Annet... -mondta Zed, majd ismét előre figyelt.
- Igen látom... mintha másik járműbe akarnák szállítani...

Zed megrázta a fejét, majd lefuttatott egy programot, ami a vagonok tartalmát és utasszámát igyekezett feltérképezni. A program pörgött, akárcsak az idő, és a deadoncsövekben az energia. 
- Az első két kocsi személyszállító, benne kereken 100 utassal. A utolsó három vagon már teherszállító, benne robbanó anyagok, fegyverek, és... egy hyperhajtású kisrepülő. 
- Azt hiszik le tudnak minket rázni a mocskok. De mi annál felkészültebbek vagyunk. Hívd Zenobiot! -parancsolta határozottan Alex - Szükség lesz a hyperrepülőgépére... méghozzá magam fogok beleülni.
- A teleportot akarod használni? -kérdezte Zed, miközben Zenobiot hívta. 
- Más nem jön szóba. Ő átveszi a kocsiban a helyemet. A parancs pedig a vonat rakományának elkobzása. Minden fegyverre és robbanó anyagra szükségünk lehet.
- Értettem. A teleportot bekapcsoltam... tárcsázd a számot, és már itt sem vagy!
A vonat és a kocsi pedig egymás mellett haladt. Zed riadóztatta a környéken a lázadókat, akik előbújtak rejtekhelyeikről, és jól felszerelt járműveikbe ültek. A vonat hajszája folytatódott. 

Alex eközben már a repülőgép hangárban volt, és a megfelelő légijárművet kereste. Minden másodperc számított, tudta, hogy most nem hibázhatnak, különben elveszíthetik Annet. A zöld repülőgép ötös kiálláson várta vezetőjét. Alex arcára egy halvány mosoly került, majd bepattant a repülőgépbe, felhelyezte sisakját, és ahogy csukódott az üveg, úgy izzította be a repülőgépet.
Ezzel párhuzamosan Zenobio, a görög származású fiatalember, már Zed mellett csücsült. Mint a vonat elfoglalásának vezetője, folyamatosan osztogatta a parancsot a lázadóknak, miközben a vonatból a hyperrepülő kisuhant, benne Anne-el. 
Zed állandó rádiókapcsolatban állt Alexszel, aki a chip jelzéseit is folyamatosan kapta.
- Ahogy gondoltuk... légi úton menekülnek. Kapd el a grabancukat! -mondta Zed, majd a kormányra csapott izgalmában.
- Úgy lesz Zed! Rajtuk vagyok! A vonatot meg fosszátok ki. 
- Vettem! Remélem hamarosan múlt időben nyilatkozhatom! Sok sikert!
- Köszi! Én is ebben bízom! 
Azzal a hajsza folytatódott. A földön és a levegőben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.