2135 november 12. - A nagy lázadás előtt két évvel
Helyszín: Zuru torony legfelső emeletének titkos szobája

A lemenő nap gyenge sugarai gyémántos csillogást adtak a szoba közepén, a pici csatornácskában folyó tiszta víznek. A sötétzöld levelű, trópusi növények közül több most is virágzott, mely így kellemes virágillattal töltötte meg a teret. A hófehér falon körülbelül egy tucat, több milliót érő festmény állt peckesen. A terem végében, és annak is legdíszesebb részében, egy bársony, aranyozott trónon ült a kormány vezére. Hófehér, makulátlan öltönyt viselt, alatt fekete ing, és fehér nyakkendő. Arcát fekete maszkkal takarta, nem vállalva ezzel hónapokkal ezelőtt megégett arcát. 

Mellette két ember állt: egy magas, izmos,  fekete ruhás harcos, ruhája, különleges anyagból készült overall, oldalán a legmodernebb lézerfegyverrel. Haja, dús hosszú, göndör és szőkés-barna, kiállása határozott és tekintélyt parancsoló, szemeit fekete napszemüveg takarta. Körszakálla egyenletesen vágott, ápolt volt. A vezető másik oldalán egy alacsonyabb és vékonyabb férfi állt, különleges fekete öltönyben. Sima arcú, kék szemű és rendkívül komoly fiatalember volt. Dús, sötét haja körülbelül addig ért, mint a másik férfié, de sokkal jobban elfésülte. Kezében egy fekete, aranyozott, napot formázó markolatú botot tartott. Két nagyon különböző egyéniségnek bizonyultak.A vezető azonban mégis mindig számított rájuk.

- Különösen süt ma a nap, nem gondolod Alex? -fordította a fejét a harcos felé.
- Úgy gondolja uram? - mosolyodott el Alex, majd megigazította a fegyverét.
- Ez ilyenkor természetes - vágott közbe a másik férfi - Korán sötétedik, jön a tél, és úgy érzem az idén nagyon kemény lesz.
- Ki kérdezett William? - horkant fel a férfi, és lassan felé fordult.
- Senki uram. Kérem bocsássa meg -mondta nyugodt hangon, és meghajolt ura előtt.
- Olyan vagy pont mint a szimbólum, amit adtam neked: fényes,brilliáns de mégis, sokszor égető. Alex pedig olyan, mint a Hold: titokzatos és bátor. Ki nem nézné belőletek az ember, hogy testvérek vagytok.
- Pedig igen, nagyuram. Az egész puszta genetika - magyarázott William - Alex az édesapánkra ütött, én pedig az édesanyámra. 
- Gúnyolódsz velem, William Smith? - vigyorodott el a vezető, de ezt Will nem láthatta, csak sejthette. Érezte ugyanis a hangjából, hogy nem mérges.
- Nem nagyúr, csak gondoltam tisztába teszek pár dolgot a testvéremmel kapcsolatban. A testvérem tipikus Smith... én inkább McAllister vagyok. 
- Azért is van még elég pénzem, mert kispórolsz mindent. 
- Vagy talán mert vigyázunk a pénzére, uram. Nem egy rablás kísérlet volt a közelmúltban - jelentette ki Alex.
- Ez így van - sóhajtott a vezető, majd ásított egyet - William, kérlek hívd be Zenobiot. Át kell adnom neki egy papírt, amiből fel kell készüljön holnapra. Nincs kedvem kiállni a nép elé beszédet tartani. 
- Nagyuram veszte egyszer a lustasága lesz - vigyorgott William, majd elindult a számítógépek felé.
- Akárhogy is nézem... te most tényleg gúnyolódós hangulatodban vagy - mondta a vezető, és csúnyán Williamra nézett.
- Annak veszi, aminek akarja, Sir Wellon. Én csak elmondom, amit látok és gondolok. Nem egy bajt akadályoztunk meg ezzel - azzal bepötyögött egy kódot a számítógépbe, majd megjelent Zenobio arca - Jó napot uram! A nagybátyja engem bízott meg, hogy megkérjem, hívassam a Doom szobába. Megbízása van az Ön számára.
- Köszönöm szépen Smith úr, hamarosan ott vagyok -vette tudomásul az üzenetet Zenobio, majd a hívás véget ért. 

A vezér elégedetten hátradőlt, majd Alexre nézett:
- Menj, és nézz körül a toronyban, kérlek. Holnap a nagy beszéd előtt jobb, ha minden a helyén van. 
- Természetesen nagyuram - hajolt meg Alex, majd teljesítve a parancsot elhagyta a szobát.
- Hívassam ide addig esetleg a másik testőrét? -nézett mosolyogva William a főnökére.
- Nem kell. Különben is, most mindkettő Frank és Zed Richardsonnal van. Fejlesztik a nagybetűs energiámat... - mesélte elégedetten a férfi Williamnek, aki lassan biccentett a fejével, majd felegyenesedett. Arckifejezése inkább árult el undort, mint örömöt, de ezt Sir Wellon nem látta. Ahhoz túlságosan is elmerült a gondolataiban.

Zenobio hamarosan megérkezett. Akárcsak nagybátyja, ő is fehér öltönyt viselt, fekete inggel és fehér nyakkendővel. Mint a vezető "hangja" kiérdemelte a fehér ruha viseletét. 
- Csodálatos, Zenobio. Remélem tudod, hogy holnap milyen komoly feladat vár rád. Bejelentjük, hogy zöld arany... hamarosan elkészül, és véget ér minden szenvedés. 
- Tudom -válaszolta röviden Zenobio, majd meghajolt ő is.

A nagyúr ezután átnyújtotta Williamnek a papírt, majd intett neki, hogy menjen oda Zenobiohoz, és adja át neki. A legfőbb tanácsadó meghajolt, átvette a papírt, melyet a férfi aranyporos borítékba helyezett, majd elindult Zenobio felé. A két férfi nem szólt egymáshoz egy szót sem, csak a szemeikkel beszéltek. William megvetéssel nézett a borítékra, amit átnyújtott, Zenobio pedig mintha egy szempillantással rábólintott volna William gondolataira. 
- Tudod, mi a feladatod, Zenobio Galanos.
- Igen, nagy tanácsadó.
- Akkor teljesítsd a parancsot... 
A vezető intett, ezzel jelezve, hogy Zenobio elhagyhatja a termet. A férfi biccentett, majd amilyen gyorsan megjött, olyan gyorsan távozott is.

- Szeretem, amikor ilyen hűséges emberek vesznek körül - mondta Sir Wellon és Williamra nézett - Remélem több áruló nem lesz. Elég volt a múlt heti csalódás.
- Ne aggódjon nagyuram. A lázadó megkapja méltó büntetését. Az ítéletet pedig maga az Elit osztag vezetője hajtja végre.
- Holnap a beszéd előtt nyilvánosan kivégezzük. Szeretném megmutatni a népnek, mi jár annak, aki ellenem fordul. Szeretem a vért... ugye te is szereted?
- Szeretem, de inkább mint testem egyik fontos alkotóelemét... nagyuram. 
- Akkor holnap megszereted másképp is... mert a holnap nagy nap lesz - azzal intett - Most menj! Pihend ki magad. Szükség lesz rád holnap is.
- Kipihenem magam, nagyuram -azzal meghajolt, és kilépett a teremből.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.