Ajánlom Matyinak... hogy éreztessem, mikor haragudnék hasonló szituációban :) Ja, és a szereplőkkel való bárminemű hasonlóság valós személyekkel, csak a véletlen műve. :P

Háború dúlt az országban már lassan második éve. Nagyon úgy nézett ki, hogy a romurok győznek, sokkal fejlettebb fegyvereik és létszámfölényüket figyelembe véve. Ellenfeleik, a hungrok azonban kitünően bírták a háborút, és több-kisebb csatát még a romurok hatalmas serege ellen is képesek voltak megnyerni taktikáik miatt. Most azonban élelem, víz és ember hiányában a győzelem elúszni látszott.A hungrok szétoszlottak kis csapatokra az országban, abban bízva, ezzel megtéveszthetik a romurokat, és bújdosva több esélyük van a győzelemre, mint nyíltan nekik rontani, és a biztos halálba rohanni. Ha elbújnak, és időben érkezik segítség, még van esély a triumfra. 

Egy csapat egy félig lerombolt villában szállt meg, mely tele volt étellel, és minden földi jóval. A katonák jókedvűen foglalták el a helyet. Matt, a parancsnok elégedetten emelte le katonai sisakját, majd bevezette jegyesét a menekülőkkel együtt.
- Na, itt fogunk egy ideig lakni. Élelem van elég, főztök majd asszonyok finomat nekünk.
- Igyekszünk mindent megtenni - reagált Matt mennyasszonya, Charlotte. 
- Helyes, mert mi is. Éjjel mindig lesz őrség, és természetesen készenlétben leszünk. Ha minden jól megy, futárunk már eljutott a segélykérő üzenettel a szomszéd országba, és már úton vannak idefele -mosolygott elégedetten Matt.
- Úgy legyen, Életem! -azzal Charlotte megpuszilta Mattet, majd intett a nőknek - Jöjjenek hölgyeim, feltérképezzük a konyhát - azzal Charlotte, mint az asszonyok vezetője elindult a nők maroknyi csapatával a konyha és kamra felé.

Matt csapata pedig a házat nézegette. Az egyik katona, Robbie a szobrokat és a festményeket vizslatta.
- Matt, király helyet találtunk, itt remekül elleszünk addig, még megjön a segítség. Kaja van, az asszonyok főznek... - nevetett Robbie, majd megveregette a kissé gondterheltnek tűnő Mattet -  Na, lazulj már, egész idáig a fronton voltunk.
A parancsnok Robbie-ra pillantott, majd elmosolyodott.
- Igazad van. Kell az energia, itt az ideje a pihenésnek.
Ekkor kiáltott valaki a másik szobából, méghozzá boldogan:
- Juhúúú, találtam egy rakat szivart, és egy pókerkártyapaklit. Fiúk, ittma este zsuga lesz!
Matt és Robbie felkacagott, majd jókedvűen megindultak a pókerszoba felé.

****

Lassan egy hete lelt az eldugott helyen álló villára a hungrok kitartó csapata. A férfiak és a nők azonban rendesen elszeparálódtak a házban. Míg a nők főztek, mostak és többnyire a konyhában szorgoskodtak, a férfiak a pókerszoba kellős közepén szivarozva pakolgatták a kártyalapokat és a zsetonokat az asztalra. A segítség azonban nem jött meg. 

Az asszonyok aggódni kezdtek, hogy cserben hagyják őket, és a romurok csapata megtalálja őket, és mindegyiküket azonnal kivégzik.
- Szerintem beszélni kéne a férfiakkal. Már egy hete a pókerszobában csücsülnek és megborotválkozatlanul játszanak - mondta az egyik nő.
- Én voltam bent náluk tegnap, amikor Charlotte-al az ebédet vittük. Füst és oroszlánszag van odabent.
Charlotte a pörköltet kevergette a tüzön, miközben társait hallgatta. Kiszedett egy adagot, tálcára tette, megtörölgette a kanalat majd azt a tányér mellé pakolta.
- Te mit gondolsz Charlotte? Szerinted normális, amit a hímek művelnek?
- Nem... - válaszolta röviden, majd elindult a tálcával a pókerszoba felé.
A nők megremegtek Charlotte hideg, rövid válaszától, majd összenéztek.
- Dühös... -mondta az egyik.
- Az nem kifejezés...

A férfiak éppen egy játék közepén voltak. Matt szájából egy hosszú, kubai szivar lógott, majd elégedetten terítette ki lapjait:
- Azt hiszem uraim, ma nekem van szerencsém.
- Nono, akinek szerencséje van a kártyában, nincs szerencséje a szerelemben... - jött Robbie megjegyzése, majd felnevetett.

Charlotte kopogás nélkül lépett be az oroszlánbarlangba, ami mindenkit meglepett. A színrelépés felért egy terminátori belépővel, ugyanis Charlotte szószerint berúgta az ajtót és trappolva indult meg az férfiakkal körül ült asztal felé.
- Höhö... asszem Matt megjött a mennyasszonyod - nyökögte Robbie.
Matt hátrafordult, és jókedvűen elmosolyodott:
- Sziaaaa!
Charlotte letette Matt elé a napi adagját, és hidegen válaszolt:
- Hello...
- Na, semmi puszi, vagy ölelés?? -kérdezte Matt, majd Charlottera nézett.
- Ölelgesd a kártyáidat, szivaros gazember! - azzal belecsapta a kanalat a pörköltbe, de olyan erővel, hogy az egyenruhából a paprikafolt aliga fog kijönni.
- Naaaa, ne olyan durván! -mordult fel Matt, de mire Charlotte bármit is mondott volna, a nő addigra már kint volt.
Robbie hangosan felnevetett, majd könnyezve a röhögéstől megjegyezte.
- Na mi az, menstruál a kicsike? Soha nem láttam ilyen hiszigépnek...
Matt érezte, hogy többről van szó, mint havi női gondok. Felállt a székről, de Robbie megfogta a karját.
- Ugyan, hagyd. Majd kialussza, a nők már csak ilyenek. Elvégre ő engedelmeskedjen neked, ne már te legyél aaaaaa.... - vitte fel a hangsúlyt Robbie, majd kórusban elkiabálta magát a többiekkel -  PAPUUUUCS! - azzal viharos nevetés töltötte meg a termet.
Mattnek ekkor lett elege. Felkelt a helyéről, és ott hagyta a társaságot. Robbie pillogva nézett a parancsnok után, majd vállat rántott, magához húzta a pörköltet, és belekóstolt.
- Hmm... kicsit sós lett, de jó... a szakácsnő szerelmes...

***

Charlotte a kertbe rohant. Fehér, pörkölt foltos kötényét a fűbe dobta, majd a kis patakhoz futott. Letérdelt, és a csobogó víz tükrébe nézett:
Egy nyúzott arcú, zsíros hajú, fáradt nőt látott. Belecsapott a vízbe, és halkan sírni kezdett. A felismerés, hogy annyira sem vonzó, mint a pókerlapokon a dámák, elkeserítette.
Mikor azonban ismét a víztükörbe nézett, már egy másik arcot is látott az övé mellett. Charlotte nyelt egyet, majd érezte, hogy Matt megérinti a vállát. A nő lehunyta a szemeit, majd lassan Mattnek dőlt. Hihetetlenül szerette vőlegényét, de most nem tudta visszafojtani érzéseit. 
Matt lassan megölelte szerelmét, majd homlokon csókolta. 
- Ne haragudj... nem akartalak megbántani.
Charlotte felnézett Mattre, majd halvány mosoly került kipirult pofijára. Lassan megsimogatta leendő férje borostás arcát. Matt ugyanezt tette, de hüvelykujjával szelíden a könnyeket is letörölte.
- Nem haragszom... ha megígéred, hogy győzni fogunk.
Matt arcára egy halvány mosoly került, megpuszilta Charlotte száját, majd röviden válaszolt:
- Megígérem... - azzal szelíden megcsókolta a karjaiban, a szerelemtől reszkető nőt.

***

Pár óra elteltével Matt már a taktikát beszélte át a katonákkal a pókerszobában arra az esetre, ha támadás érné őket, és menekülni kell. Úgy számoltak, hogy mivel remekül ismerik a helyet, lehet esélyük egy újabb menekülésre. A segítségben nem igazán bíztak már, inkább csak magukban. 
- Jah, szerintem remek taktika - helyeselte Robbie - Mikor találtad ezt ki?
- Pár perce, miért, baj? -kérdezett vissza Matt.
- Miért lenne? Sőt, remek...
A férfiak elégedetten csukták össze a térképet, amikor hirtelen lövést, és sikolyokat hallottak. Mindenki megrezzent, és automatikusan a fegyvereikhez nyúltak.
- A romurok! Mindenki a helyére! Robbie, Tim és Joe velem jönnek a nőket fedezni, a többiek ki az erdőbe a megbeszélt ösvényen!
A nők sem voltak rest. Charlotte, legjobb barátnőjével, Arinával lőtte az ellenfelet megtöltött puskáikkal. Ahogy a folyósóra értek, meglátták Mattéket.
- Matt! Nagyon sokan vannak! -kiáltotta Charlotte, majd lőtt egy nagyot, eltalálva az egyik távolban rohanó katonát.
Matt látta, hogy egy nagyobb csapat masírozik a villa felé. Izzadni kezdett az idegességtől, és erre csak rátett a hőség is.
- Kifelé innen, elmenekülünk! -intett Matt Charlotte felé, aki közben a csajokat terelte a folyóson Matt felé - Gyere már Charlotte, ne maradj le!
Charlotte azonban mindenkit ki akart terelni a konyhából. Mattnek kezdett felmenni a pumpa, és elindult mennyasszonya felé.
- Gyere máááár! 
Ekkor lőttek be az ablakon kétszer egymás után. Charlotte -ot mindkettő telibetalálta. 
Egy pillanatra megszűnt az idő Matt számára. Nem hallotta a kiáltozásokat, a lövöldözést, Robbie hangját, csak a földre zuhanó Charlotte-ot, ahogy kiejti kezéből a puskát. A férfi érzelmeire hallgatva rohant a meglőtt nőhöz, aki könnyekben és vérben ázott.
Hallani lehetett, ahogy rohannak fel a lépcsőn... Matt ekkor már a karjaiban tartotta Charlotte-ot, aki szomorúan tekintett fel rá.
- Fáj... fáj Matt... 
- Ne aggódj Charlotte, meg fogsz gyógyulni... kiviszlek innen!
- Nem a sebem fáj Matt... hanem az, hogy... nem én leszek melletted, amikor megnyered a csatát...
A katonák már nagyon közel voltak. Robbie ordított Mattnek:
- Gyertek!! Siessetek! Robbantani akarnak!
Charlotte már alig kapott levegőt. Tüdeje megtelt vérrel, szemei pedig még több könnyel.
- Menj... vezesd győzelemre a csapatot, bizonyítsd be, hogy te vagy a legjobb parancsnok... megígérted...
Matt nem tudott mit mondani, szemei azonban beszéltek. Belemart a fájdalom, amikor érezte, hogy Charlotte keze egyre hidegebb.
- Szeretlek... Matt... - azzal kicsordult az utolsó könnycsepp a szeméből.
Matt is sírt már, remegve tartotta karjaiban halott mennyasszonyát. Keserűségében az oldalához nyúlt, majd mikor hallotta, hogy a katonák a lépcsőfordulóhoz érnek, kézigránátját bedobta hozzájuk.
A katonák felordítottak, majd Matt Charlotte-ra nézett. A még piros, és könnyes arc lassan fehéredett csak. Az érzés, hogy itt kell hagyja azt, akit a legjobban szeret csak még rosszabb volt. Robbie és Joe kétségbeesetten kiabáltak:
- Gyereeeee! 
Matt tudta, mit kell tegyen. Kis csapata élére kell álljon. Még egyszer Charlottera nézett, és ennyit mondott:
- Megígértem... ég áldjon, Szívem...
Azzal elindult kifelé a többiekkel... le az erdőbe, kicselezve a romurokat...

***

A segítséggel útközben találkoztak. A felmentősereget javarészt Matt vezette a terepviszonyokat ismerve. A szomszéd ország csapatával egyesülve visszaverték a romurok ezen támadását. Később a két ország szövetségének köszönhetően hónapok kemény munkájával vissza tudták szorítani az ellenséges csapatokat. Matt, mint tábornok vezette a sereget. Tapasztalt katonaként győzelemre segítette országát. Ígéretét betartotta, ezzel is békés nyugodalmat adva annak a nőnek, akit annyira szeretett...

Vége
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.